Wass Albert: Magukrahagyottak. Kráter, Pomáz, 2003

"Ők magukrahagyottan őrizték a Kárpátokon Magyarországot és a mögötte lévő Európát, olyan egyedül, amilyen egyedül csak lehet az ember, akit magára hagy a világ. Álltak fönt az erdőgerinceken, derékig hóban, fagyott lábakkal, fagyott kezekkel, arcukat marta a jeges északi szél, és tudták, hogy senki sincs a hátuk mögött, aki segíteni tudna. Csak védtelen völgyek, falvak és városok, kiszolgáltatott asszonyok, más semmi. S mindezek mögött távol valahol egy érzéketlen nyugati világ, a maga vendéglőivel, színházaival, vasárnapi kereszténységével, gótikus templomaival, fennhéjázó civilizációjával, közömbösségével és értéktelen jelszavaival, egy nagyképű és gőgös Nyugat, aki barbárnak nevezi azt, aki érte harcol, és akinek eszébe se jut, hogy kezét nyújtsa annak, aki elbukik ebben a harcban." A könyv beszédes címe jelzi, hogy szól a Kárpátok hágóin a hazájukat az orosz hadsereg ellen védő székelységről, a koreai háborúban szinte halálraítéltként küzdő fiatal amerikai önkéntesekről, az 1956-ban a nagyvilág által becsapott harcos magyar fiatalokról és minden eszményért küzdő, de elárult emberről, akinek példája nem halványodhat el tudatunkban. | Felolvassa: Korompai Vali (2004 / március)