Szakkörök, különórák, pihenés, de hol a határ a gyerekek életében?

Az iskolaév eleje mindig tele van új tervekkel és lehetőségekkel nemcsak a gyerekek, hanem a szülők számára is. Sokan ilyenkor döntenek arról, milyen szakkörökre, edzésekre, különórákra írassák be gyermeküket. De vajon meddig hasznos ez a sok elfoglaltság és mikortól válik túlterheltté egy gyerek élete? Hol húzódik az egészséges egyensúly a tanulás, a játék, a pihenés és a fejlődést segítő plusztevékenységek között? Erről beszélgetünk ma Czéhmester Kocsis Dominika volt iskolapszichológussal, a Tanácsadó Központ munkatársával.

A mai társadalomban erős a nyomás a szülőkön, hogy gyermekeik minél több különórán, edzésen vagy szakkörön vegyenek részt. Sokan úgy érzik, a sikeres jövő záloga a korai és intenzív foglalkoztatás. Ám Dominika szerint minden gyermek más és nincs univerzális recept, van, aki élvezi a sok elfoglaltságot, míg más hamar túlterheltté válhat.

Az első jelzések között gyakran megjelenik a fáradtság, az ingerlékenység, a hangulatingadozás vagy az iskolai teljesítmény romlása. Ha egy gyerek hirtelen nem akar részt venni egy korábban szeretett tevékenységben, az is intő jel lehet. Fontos, hogy a szülők figyeljenek ezekre az apró változásokra, és ne féljenek visszavenni a tempóból.

A szabad játék, a pihenés és még a „semmittevés” is nélkülözhetetlen a kiegyensúlyozott fejlődéshez. A gyereknek időre van szüksége ahhoz, hogy saját belső világát is megélje, és ne csupán kívülről kapott programokat teljesítsen.
Szakértőnk azt javasolja, hogy a szülők mindig vonják be a gyermeket a döntésbe, mi érdekli őt valójában, hová járna szívesen. Ha a gyerek nem akar semmit, az sem feltétlenül probléma, érdemes türelmesen kivárni, amíg kialakulnak a saját érdeklődési területei.

A legfontosabb üzenet talán az, hogy a szakkör nem kötelező:

A szülők mindig azon gondolkodjanak el, hogy a szakkörök milyensége és mennyisége milyen hatással van a gyerekekre. Mindig úgy és annyi szakkört választani, hogy egy pár év múlva, hogyha visszagondolnak, beszélgetnek, mesél a gyerek a szülőknek, vagy akár felnőttként is, hogy jó szájízzel gondoljon vissza arra, hogy hogyan is élte meg a gyerekkort.